Ismerd meg a CODE egyedi bejárati installációját!

Az egykori Dimitrov épületét különleges formája és homlokzati alkotása már messziről felismerhetővé teszi, egyediségét pedig a CODE születésével most újabb installáció erősíti. A NagyMolnar művészformáció (Nagy Krisztián és Molnár Csaba) alkotói kifejezetten a Digitális Élményközpontra álmodták meg a bejáratnál található, különleges alkotást, ami az intézmény nevéhez hűen még kódokat is magában rejt. Az installációról, fényszobrászatról és inspirációs forrásokról Nagy Krisztián mesélt.

Mesélnél arról egy kicsit, miért éppen a fényszobrászatot választottátok, mint művészeti formát? És hogy mi is az a fényszobrászat? 

Talán ezt a kifejezést, hogy fényszobrászat, velünk kapcsolatban Orosz Márton Phd., a Budapesti Vasarely Múzeum igazgatója említette először egy rólunk készült tanulmányában, még, amikor elkezdtük a művészi munkásságunkat, mivel ő is kereste a pontos besorolást ránk vonatkozóan, és ő nevezte el így munkáinkat, mint amiből akár egy teljesen új, trendsetter irányzat is válhat a későbbiekben. Érdekesség azonban, hogy 2024-től kezdődően valóban elkezdünk a faliképeink mellett fényszobrokat is alkotni, melyek a térben elhelyezhetők, körbejárhatók, és mindenhonnan más látványt mutatnak.

Mindketten nagy csodálói vagyunk Vasarely művészetének, akit az OP Art legnagyobb alakjának, atyjának is tartanak. Természetesen más módon, de Vasarely is használta a fényt, elég, ha csak azokra az objektjeire gondolunk, melyek a rá vetülő fényt a falra tükrözik, vagy ahol árnyékokkal kísérletezett. A magyar fényművészet pedig mindig is kimagasló volt világviszonylatban is, és el is érünk itt Kepes György nevéig, akinek a munkái, filozófiája áll előttünk a leginkább példaképként. Magunkat valahova az OP Art és a Light Art határvonalára helyeznénk, hiszen mindkettő megtalálható a művészetünkben.

A fény az egyik legizgalmasabb anyag, mindenki tekintetét azonnal odavonzza, hatással van a hangulatunkra, az éltető erőt is ebből eredeztetjük. A festők azon dolgoznak rendíthetetlenül a vásznaikon, hogy hogyan jelenitsék meg a fényt, mi pedig ezt megfordítva magával a fénnyel komponálunk.

Számunkra a fény jelenti a matériát, ami által megjelenítünk egy kompozíciót, témát. Ezért is volt fontos a kezdetektől, hogy úgy igyekezzük bemutatni akár a fali munkáinkon, akár mostanság a fényszobrainkon is, hogy tisztán a fény látszódjon csak, és semmi más zavaró ne legyen a látványban. Nem láthat senki egy csavart, vagy tartószerkezetet a műben, csak a „tiszta fény” megjelenítése az elfogadható a részünkről.

A másik fontos dolog volt, hogy a fényt úgy akartuk megjeleníteni, hogy azok indirekt módon legyenek láthatók, vagyis ne közvetlenül a fényforrás, vagy LED pontok legyenek kivehetők.

Azt gondoljuk, hogy ezek az esszenciális tulajdonságok, okozzák a nézőben az egyfajta „misztikus hatást”, és mivel az ember egy kíváncsi természet, próbál mindenki megfejtést találni a látványra, és annak létrejöttére.

 Hogyan kapcsolódik be a geometria az alkotásba?

Az OP Art, vagyis optikai művészet a vonalrendszert, az alapvető mértani alakzatokat, mint négyzetet, kört, háromszöget használja, és ezeket egy előre kitalált terv szerint ábrázolja, attól függően, hogy mi az aktuális kompozíciós célja. Eredete a konstruktivista irányzatból vezethető vissza, tehát a geometria, geometrikus formák használata innen eredeztethető nálunk is.

Esetünkben ez annyival bonyolódik, hogy már a tervezési fázisban, vagyis, amikor egy grafikát, rajzot megrajzolunk, már több dimenzióban kell gondolkozzunk, látnunk kell előre, hogy a tükröződések milyen változást fognak okozni, illetve megfordítva a gondolatmenetet, egy-egy elképzelt látványhoz tudnunk kell, hogy visszafejtve milyen 2 dimenziós rajzot kell elkészítsünk, hogy az majd a tükör fizikája miatt milyen látványt fog nyújtani a tükröződések során.

Ez a legújabb munkáinkban, vagyis a fényszobraink esetében még bonyolultabbak, hiszen itt 6 irányból is be tudunk tekinteni a kompozícióba, ott minden irányba tükröződéseket látva. Úgy kell a munkát megalkotni, hogy ezeket a tulajdonságokat ismerve előre látnunk kell a várható végeredményt. Természetesen a mai napig vannak olyan témák, ahol minket is meglepetések érnek, általában pozitív irányba, és ezek sokszor egy-egy új irányt is mutatnak nekünk.

Alapvetően mi is a geometrikus ábrázolást alkalmazzuk, lényegében a művészeti ágra ez jellemző, de mi azért ki-ki tekintünk egy-egy lírai hangvételű munkánkkal is, ilyen a talán leginkább populárisabb Iris című sorozatunk, melyből egy picit a CODE homlokzatára is odacsempésztünk, vagy az újabb sorozatunk „Future landscape” címmel, ahol magát a színeket nem is fénnyel, hanem pigmentekkel hozzuk létre, először az életművünkben.

Milyen inspirációs forrásokból szoktatok táplálkozni, mik ihletik az alkotásaitokat?

Munkásságunkra sokféle környezeti inger van hatással (természeti jelenségek, filozofikus gondolatok, megélt események), ezek lehetnek egészen a mikrokörnyezetünkből, vagy a jóval távolabbi világból eredőek. Ezeken túl pedig a korábbi nagy képzőművészek közül a már korábban említett két nevet emelnénk ki: Victor Vasarely, valamint Kepes György munkásságát. A kortárs művészek közül a chilei születésű Iván Navarrót emelnénk ki, aki szintén foglalkozik a végtelen térrel, a tükröződésekkel, azonban témái, valamint a fénnyel való megvilágítási technikája, teljesen más, eltér a mi felfogásunktól.

Nagyon fontos számunkra továbbá a zenei impulzusok (Hans Zimmer, Ludovico Einaudi, Audiomachine, ...), vagy éppen a tudományos témakörből tudósok (Stephen Hawking, Tesla) könyvei, előadásai, illetve a tudományos-fantasztikus könyvek (Isaac Asimov), vagy éppen ilyen témájú filmek (Interstellar).

Ha egy konkrét alkotást kellene kiemelnem, ami nagy hatással volt rám a közelmúltból, akkor talán Kepes György 1973-as Izzó Oszlopok című alkotására esne a választásom, mely a LAM Budapest-ben volt kiállítva, és amely munka egyébként az eredetiben Bostonban bemutatott műtárgy újraalkotása.

Tudomány és művészet kapcsolata, ez az, amit Kepes egész életében kutatott, és ez az, ami minket is nagyon foglalkoztat.

A CODE bejáratánál található installáció egyedileg a CODE-ba készült? Mi volt az inspiráció, hogyan született meg éppen ez, amit kint láthatunk?

A CODE bejáratához készült alkotás messze az eddigi legnagyobb, legkomplexebb munkánk, ráadásul az első köztéri, és kültéri alkotásunk, így, amikor a megbízást megkaptuk, fel volt adva a lecke, főleg, hogy idő szempontjából nem voltunk annyira elkényeztetve. Egy olyan időszakban kezdtünk el vele dolgozni ráadásul, amikor éppen egy komoly kiállításunk nyílt meg, majd még az amerikai galériánk kérésére a 2024-es Art Miami kiállításra is el kellett készítsünk 3 szobrot.

A homlokzatra került installáció természetesen ide készült hely és téma specifikusan, de erre rá kellett először is hangolódnunk. Általában saját belső inspirációból, indíttatásból készülnek a munkáink, de itt sok minden mást is figyelembe kellett, és szerettünk volna venni.

Az elsődleges az volt, ami mellett nem lehetett értelemszerűen elmenni, az az épület speciális formaisága; hexagon forma nagyon tetszett nekünk. Itt úgy gondoltuk, hogy tisztelni kell az épületet, kell hozzá igazodjunk, megfelelő érzékenységgel kell hozzáállnunk egy látvány, kompozíció megalkotásának, ezért nem volt kérdés, hogy a munkánk is zömmel hexagonokból fog összeállni, mint ahogy arra már jóval korábban volt egy példánk, még a munkásságunk elején.

A másik fontos szempont az volt, hogy valahogy az épület új nevét is megjelenítsük benne, hiszen magán az épületen nincsen felirat, és erre az alkotásunk egy remek lehetőséget biztosíthatna. A betűket természetesen próbáltuk nem direkt módon megjeleníteni, hanem a kontúrjait, környezetüket tettük világossá inkább.

Az 5. munkába, ami egyébként a „D” betüt formázza belecsempésztük az IRIS, a legsikeresebb munkánk apró részleteit, mellyel a vizualitásra, a vizuális művészetekre szerettünk volna összeköttetést hozni, mint a Digitális Élményközpont tematikájára.

Amit még szerettünk volna mindenképp megjeleníteni a munkában, az az épület új funkciója szerinti vezérgondolatok megjelenítése. Már korábban is volt példa rá, 1-1 munkánknál, hogy kódoltunk 2-es számrendszerben bizonyos üzeneteket, ezt itt most azzal bonyolítottuk, hogy 0, és 1 számjegyek helyett üres és teli hexagonokat használtunk a kódoláshoz. Maga a kódolás, mint számítógépes nyelv az épület digitális élményközpont voltához, és a digitális fényművészethez ilyen módon is kapcsolódik, de az üzenetek is kapcsolódnak az új funkcióhoz.

Azon kívül, hogy mint alkotók belekódoltuk a nevünket az alkotásba – egyfajta aláírásként felfogva, a következő vezérgondolatok jelennek meg a műben: Technology and Art, Digital Art, Attraction, Exhibition Space, Education, Community.

Előfordult már, hogy a munkád során valami olyan furcsa vagy váratlan megoldással kellett előállnod, amit sosem gondoltál volna, hogy működni fog? 

Röviden: egyfolytában...

Hosszabban megválaszolva, állandóan vízióink vannak, melyekből természetesen nem mindből lesz alkotás, azonban, ha nagyon jónak találjuk mindketten az ötletet, akkor fáradtságot, munkát nem kímélve azon dolgozunk, hogy létrejöhessen a projekt.

Konkrét példával bemutatva, már 2022-ben eldöntöttük a kísérletezéseink hatására, hogy meg kell próbáljunk a síkfelületekből kitörni, és egy teljesen új látványvilágot bemutatni. Ez egy domború üveget jelentett volna, igen ám, csak sehol sem tudtunk ilyen alapanyagot szerezni. A domború üveget végül nagy nehézségekkel (fontos hozzátenni, hogy itt tükörről van szó, és nem műanyag plexi megoldásokról) beszereztük, csak akkor jött a felismerés, hogy ezt szépen nem fogjuk tudni a rendszerünkbe beépíteni, hogy az ne látszódjon, amire mi mindig nagy hangsúlyt fektetünk. Olyan üveglapot, sőt, tükörlapot szerettünk volna alapanyagnak, aminek a közepén van egy dudorodás, de ilyen anyag nem létezik, ezt úgy kellett a már évek alatt kiépült kapcsolatrendszerünkkel, segítséggel megalkotni, hogy aztán a nagyon nehezen és költségesen megoldott alapanyagot mi kitegyük az üvegmegmunkálás folyamatának. Szerencsére sikerült olyan valakit találni, akinek speciális torzítós kemencéje van, és bevállalta ezt a nem hálás munkát. Annyira kényes a folyamat, hogy 10 üvegből csak egy bírta a fizikai rogyasztást. Végül elkészült ezen alkotásunk, és be lett mutatva 2023 decemberében az Art Miamin, hatalmas sikerrel.

Mit gondolsz, hogyan formálja a technológia a művészet jövőjét? 

A technológia és a művészet kölcsönhatása, kollaborálása egy izgalmas téma. Mi is sok inspirációt kapunk a technológiai lehetőségekből, a tudományos világból. Nyilván sok új lehetőséget ad a fényművészet terén is a fénytechnikai fejlődés, amiben még bőven van potenciál, de lehet ezt a „mapping” technikával dolgozó fényművészek is alátámasztják, akár a vetítőgépek, vagy a hozzá írt szoftverek szempontjából.