Híd a múlt és a jelen között – A Karácsonyi szférák – gregorián dallamokról Mizsei Zoltánnal beszélgettünk
December 21-én a középkori ünnepi énekek rendhagyó formában, különleges képi világgal kísérve töltik be a CODE immerzív, hatszögletű terét. A Veszprémben debütáló produkció részleteiről az előadót, Mizsei Zoltán egyházzenészt kérdeztük.
A gregorián énekek a középkor egyik legkülönlegesebb zenei hagyományát képviselik, amelyeket ma egyre gyakrabban értelmeznek újra. A régi dallamok a kortárs művészetekkel találkozva különleges hidat teremtenek a múlt és a jelen között. A Karácsonyi szférák – gregorián dallamok során a Mizsei Zoltán által élő előadásban felcsendülő ének Mizsei Lili Anna és Kühn Péter jóvoltából valós idejű mozgóképes alkotással egészül ki.
Mizsei Zoltán
Véleményed szerint miben rejlik a Karácsonyi szférák – gregorián dallamok különlegessége?
A gregorián énekek nekünk, európaiaknak közös örökséget jelentenek, melyek eredete a kora középkorból, sőt már az ókorból származik. Így az előadás dallamai egyszerre ősiek és egyetemesek, egyetlen hangon előadva szólalnak meg az európai zene legalapvetőbb stílusának darabjai.
Ehhez az intimitáshoz és az emberi hanghoz nagyon szépen illeszkedik az előadás képi világa, amely nem digitális fejlesztés, hanem valós tárgyak, elsősorban üvegfelületek valós fényben történő megmutatása.
Mivel járul hozzá a Hexagon különleges tere az előadáshoz?
Amikor volt szerencsém először belépni a Hexagonba, egyből éreztem, mennyire hatalmas ez tér, és ösztönösen elkezdtem benne hangokat kiadni, énekelni. Az itt tapasztalt élmény nagyon hasonló egy templom akusztikájához, miközben valójában nem egy szakrális helyről beszélünk. Ennek ellenére a Hexagon szigorú és letisztult térrendje, a körszimmetria nagyon is hasonlít azokhoz az eszmékhez, amelyekben az egyházi művészet is próbál teret találni és közelíteni az örökkévalósághoz, a mennyekhez. Ezt a harmóniát szeretnénk mind hangban, mind vizuális szempontból megteremteni itt, a Hexagonban.
A vizuális koncepciót a Kiégő Izzók alkotója, Kühn Péter és a lányod, Mizsei Lili Anna készítette. Hogyan alakult a közös alkotói folyamat?
Szerencsésnek érzem magam abban a tekintetben, hogy az eddigi zenei munkásságom során egyszerre foglalkozhattam a régi archaikus és a modern zenével, melyeket mindig próbáltam szintézisbe vagy szinergiába hozni. Az előadás során két elméletileg távoli világ kapcsolódik össze, a mai kortárs vizuális művészet és az archaikus ének. De az a szerencsés együttállás jön létre, hogy az élő ének mellett a vizuál is valódi tárgyak valódi fényeit mutatja, így ez a látvány különösen jól összhangba tud kerülni a hanggal. Azt reméljük, hogy a harmónia így még jobban megvalósul, bár a képek digitálisan kerülnek a falra és az énekhang olykor digitális effektekkel is kiegészül.
Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy a puszta énekhangomat is megszólaltassam majd, megmutatva a közönségnek, milyen csodálatos akusztikája van a Hexagonnak.
Kiknek ajánlanád leginkább ezt az ünnepi eseményt?
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy órára elcsendesedni és a hangok által átadni magát a csendességnek. Bízom abban, hogy gyerekek is át tudják élni az élményt, bár ők a legnehezebb korosztály ebben a tekintetben, de hiszek benne, hogy ők is rá tudnak csodálkozni mindarra, amit tapasztalni fognak. Amikor a lányom először megmutatta a vizuált, én is órákig tudtam volna nézni, és nehéz volt elhinni, hogy az, amit a Hexagon térben látok, csak egy üvegpohár. Azt gondolom, hogy a legegyszerűbb dolgok legvarázslatosabb kombinációja fog most megvalósulni, amelyet én igyekszem az énekhangommal még különlegesebbé tenni.
Ismert adventi és karácsonyi énekek is felcsendülnek majd, és mivel a karácsonyi készülődés és maga az ünnep is a közös éneklésről szól, titokban azt is tervezem, hogy időnként bevonom a nézőket is. Kíváncsian várom, hogy Veszprém közönsége hogyan énekel velem együtt a CODE-ban!