Fókuszban az interaktivitás – A CODE installációiról Hajdu Gáspárral beszélgettünk

A CODE ikonikus hatszögletű tere, a Hexagon mellett érdemes kiemelni az előtérben és kiállítótérben elhelyezett installációkat is, melyek többsége Hajdu Gáspár és a VEKTORLAB csapatának munkája. Gáspárt, aki több mint egy évtizede foglalkozik digitális installációkkal, a megvalósítás részleteiről kérdeztük. 

Elsősorban a térbeli adottságokat kellett figyelembe vennünk, például a CODE kávézójában lévő installációnál, a Flowlands esetében fontos szempont volt, hogy egy olyan látványelem szülessen, amely a háttérben nem zavarja a kávézó közönséget, nem direkt módon akar kapcsolatba lépni velük, hanem ambient hatást kelt. Alapvetően két szinten tudunk kommunikálni vele: elsősorban van egy háttérhatás, amely a kamerakép alapján folyamatosan változó vizuális világot hoz létre, tehát a színeket, amiket látunk, a kávézó aktuális forgalma határozza meg. 

Igen, mondhatjuk, hogy a második szinten élővé válik. Ez valójában egy olyan dinamikus dombormű vagy topográfia, amely nagyon finoman mozog, de belsőépítészeti elemként is lehet rá tekinteni. Építészmérnök végzettségemből kifolyólag próbáltam olyan ötleteket megvalósítani, amelyek a tér használatát, a benne zajló mozgást és áramlásokat is kiegészítik. 

A CODE emeletén található a hatszögletű Hexagon, ahol az immerzív előadásokat vetítik. Erről a teremről talán sokan nem tudják, hogy mozgásérzékelő szenzorokkal van felszerelve. Ezáltal pontosan lehet tudni, hányan tartozkódnak a teremben ér merre mozognak. Szerettük volna a Hexagonban tapasztalt mozgást valamilyen módin vizualizálni, ezért a földszinten helyet kapott egy hatszög alakú kijelző, amely igen érdekesen bontja meg a teret. A Hexaviz egy valós idejű vizualizációs felület, amelyet négy kisebb képernyő egészít ki, melyeken a Hexagonban az adott dátumot megelőző hónapban mért adatok – például a látogatók száma és a mozgás intenzitása – jelennek meg.  

Absztrakt, vizuális formában kiolvasható belőle például, hogy egy adott napon hányan voltak a térben, és pontosan mikor voltak a legaktívabbak a látogatók. Ez egy izgalmas plusz réteg: az így keletkező adatok kontextusba helyezik a Hexagon világát. Maga a technológia is az adatvizualizáscióra épül, amely különösen közel áll hozzám. Legyen szó egzakt mérőszámokról vagy elvontabb mintázatokról, az adatok segítenek abban, hogy az immerzív tér működése érthetőbbé és "olvashatóbbá" váljon. A kávézóban a Flowlands esetében a mozgás inkább hangulatként jelenik meg, absztrakt vizuális nyelven, itt viszont információvá válik – adatokként, adatvizualizáció formájában –, sőt akár edukatív módon is. A közös pont mindkét esetben ugyanaz: a térben zajló mozgást tesszük láthatóvá, csak más nyelven. 

Ez összetett kérdés, mert az alkotások alapvetően nem ilyen megközelítéssel készültek, de legtöbbjükre jellemző, hogy a különböző korú vagy szemléletű látogatók eltérő mélységekben tudnak kapcsolódni hozzájuk. A néző először a látvány miatt kerül kapcsolatba a művekkel, de a ráfordított időtől, a kedvétől és a lelkesedésétől függ, hogy mennyire mélyül el benne – a használat során egyre több részletre derül fény és akár a mögöttes technológiába is bele láthat. Edukatív szempontból én mindenképpen a Scanorama nevű alkotást emelném ki.

Minden installációnál fontos volt, hogy az interaktivitás valamilyen formában megjelenjen: akár a látogató saját jelenléte, akár – a Hexaviznél például – mások mozgása alapján. A Scanorama egy rajzolós-színezős játék, ahol többféle jelenet közül választhatunk. Ezek különböző animált diorámák, amelybe a látogatók rajzai kerülnek be, tehát a helyszínen készült alkotásokkal az állandóan változó, animált képet tudjuk színesíteni. 

Az első egy "Balaton élővilága" tematikájú vetítés, ahol halakat, siklókat, békákat és vitorlás hajókat lehet kiszínezni. Ezt nagyon szeretik a gyerekek, hiszen egy hosszú vetítésben folyamatosan épül a kép és a résztvetők rajzaitól lesz egyre gazdagabb az adott nap végére. A másik jelenet egy jazz zenekart ábrázol, ahol különböző hangszereket, például szaxofont vagy dobot lehet kiszínezni. Ezután lehetőség van beszkennelni a rajzot és az adott hangszer bekerül az installáción egy-egy zenész kezébe. 

Igen, miután bekerült a rajz, a hangszer zenei szólóját is meghallgathatjuk. Az külön érdekessége ennek az installációnak, hogy a folyamatosan bővülő zenekar jazz zenét játszik, a háttérben is szól, akkor is, amikor éppen nem használja senki, azaz folyamatosan kommunikál. Így a vendégek akár azt is megnézhetik, hogy az elmúlt hetekben milyen alkotások születtek. Tág értelemben ez is egyfajta vizuális lenyomat: kirajzolódik belőle, hogy a látogatók milyen témákhoz nyúlnak szívesen, milyen színek dominálnak és általában milyen tematikára esik a választásuk. A "Balaton élővilága" tényleg nagyon népszerű, azon belül pedig a béka az egyik legnagyobb kedvenc. 

A Scanorama esetében a látogatók egyfajta jutalmat is kapnak, hiszen a szkennelést hang- és képeffekt is kíséri, ahogy az alkotás megjelenik a diorámában. Az installációhoz tervezett rajzasztalnál a gyerekeknek és a felnőtteknek is lehetőségük van leülni és közösen alkotni valamit, tehát ez jó közösségi élményt jelent minden korosztálynak. 

Igen, a Hangfestő egy szintetizátor billentyűivel és potméterekkel vezérelhető installáció, amely Váczi Dániel zenész és előadó ötletén alapul: a különböző magasságú hangok más-más színű és irányú vonalat húznak egy gömb felületére. A kirajzolt fonalak egyedi rajzolata csak a lejátszott dallamoktól függ. 

Az összes projektünk valahol a művészet és a technológia határterületén mozog, illetve gyakran foglalkozunk különböző médiaművészeti munkákkal is. Ez mindenképpen egy fontos szegmens, hiszen a technológia korában élünk, amikor a digitalizáció minden szempontból körülvesz minket. A technológiára épülő művészeti alkotások jó lehetőséget adnak arra, hogy egy adott korra vagy éppen a jelenre reflektáljanak. 

Törekedtünk arra, hogy minden installáció egyedi méretű vagy arányű kijelzőn jelenjen meg vagy az interakciók túlmutassanak az érintőképernyős gondolkodáson. Ez kis dolognak tűnik, de például a Csontváry – A fotonok nyelvén kiállításhoz kapcsolódó, Csontváry-képeslap installációnál is behoztuk azt a csavart, hogy nem a szokványos módon, szemből történik az interakció, hanem megfordítottuk, és hátulról veszi a kamera a látogatót. A mai világban szinte mindenki 16:9-es képkivágáshoz szokott, így, ha ettől eltérünk, apróságnak tűnhet, mégis könnyen kizökkenthetjük az embereket a megszokott nézőpontból – és valójában pont az installációk egyik rejtett célja. 

• FLOWLANDS: Petrók Flóra, Hajdu Gáspár
• HEXAVIZ: Petrók Flóra, Hajdu Gáspár, Setényi Sámuel, Sipos Melinda, Kiskovács Eszter 
• SCANORAMA: Hajdu Gáspár, Petrók Flóra,  Setényi Sámuel, Sipos Melinda 

1. Balaton: 

ILLUSTRATION & GRAPHICS: Buzás Aliz, Elek Gita

ENVIRONMENT: Busch Olivér, Petrányi Máté

2. Jazz scene:

ILLUSTRATION & GRAPHICS: Tóth Nóra

SOUND DESIGN: CHRIS ALLEN

3. Christmas scene:

ILLUSTRATION: Csankovszki Csilla

• HANGFESTŐ:

DESIGN & CODE: Petrók Flóra, Hajdu Gáspár, Setényi Sámuel

UI DESIGN: Elek Gita

CONCEPT: Váczi Dániel

INSTALLATION DESIGN & IMPLEMENTATION: Gross András, Terebessy Tóbiás / Medence Designlab

• CSONTVÁRY-KÉPESLAPOK:

CONCEPT: Sztojánovits Andrea, Zádor Tamás (Kiégő Izzók), Hajdu Gáspár

DESIGN & CODE: Hajdu Gáspár, Petrók Flóra, Setényi Sámuel