Csontváry - A fotonok nyelvén - Interjú Sztojánovits Andreával
Sztojánovits Andrea médiaművész, a Csontváry – A fotonok nyelvén című immerzív kiállítás egyik művészeti vezetője, aki arról mesélt, hogyan váltak Csontváry Kosztka Tivadar festményei audiovizuális térélménnyé, és hogyan tudott ő maga „a fotonok nyelvével” kapcsolódni a festő gondolatvilágához.

Immerzív környezet a huszadik század klasszikus kiállítóterei előtt is már létezett a művészet történetében. A reneszász művészetben, például Giulio Romano Olympus istenei tromple l’oeil mennyezeti freskója a Sala dei Gigantiban, 1528-ból, vagy Michelangelo Buonarroti Utolsó ítélet című műve 1536–1541 közöttről a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóiban.
Kortárs vonatkozásban is megfigyelhetünk ilyen festői életműveket, valamint fényművészeti szempontból is számos immerzív térélményt adó alkotás készült, a kortárs művészettörténetből például Ólafur Elíasson Izlandi-Dán képzőművész a The weather project c. műve, mely 2003-ban volt látható a Tate Modern Turbine Hall-jában.
Az un. Immerzív terek sorozatos megépülésével kezdetét vette az a trend, hogy festők életműveiből a világ számos országában készítenek immerzív alkotásokat. Ebben a műfajban keveredik a dokumentumfilm, a színház, az audiovizuális installációs művészet, mely által a kortárs néző aktív részesévé válik a műnek, a folyamatnak. Sétálni tud, leülni, szemlélődni, egy pontra figyelni, tehát azáltal is változik a térérzete, ahogy közlekedik ebben a milliőben, melyben az eredeti festmények fotóreprodukcióinak nagyításában, és átalakulásában válik résztvevővé.
Sztojánovits Andrea már korábban is foglalkozott Csontváry életművével a Debreceni Modem felkérésére 2019-ben, és mivel audiovizuális kortárs művészettel foglalkozik, mind alkotóként, mind kutatóként, rá esett a választás a CODE kiállítási koncepciójának kidolgozására.

Fény és tér kapcsolódása
A CODE Hexagon teréről, amelyben a kiállítás fő része látható, Andrea így beszél: „Ismereteim szerint ilyen formájú immerzív tér, mint a Hexagon a CODE-ban, nem létezik, legalábbis nem tudunk róla. Rendhagyó formája miatt többféleképpen kezelhetjük: körpanoráma térnek, vagyis körpalástnak, vagy téglatestek metszéspontjának és ezek kiterjesztésének. Ez attól függ, hogy mikor, milyen tartalmi elemeket tervezük, melyek által a teret változtatjuk.” A tér változtathatósága és a projekt komplexitása önmagában is egy pozitív kihívás, egy alkotói plusz.
„Csontváry festészetét a vetített tér nyelvezetére fordítottuk, vagyis a fényre, a fotonok nyelvére, mely Csontváry művészetétől nincs is olyan távol, ugyanis ő a Napút festőjének hívta magát” – tehát egyáltalán nem áll távol a fényművészettől Csontváry, így különösen jól illik a művészetéhet ez a típusú interpretáció.
„Amikor elkezdtem foglalkozni a CODE-ba tervezett Csontváry immerzív tér kérdéseivel, akkor feltűnt, hogy a legtöbben még mindig úgy gondolunk Csontváryra, mint egy furcsa, megfejthetetlen festőre, akit nehezen lehet bármilyen műfajba sorolni. Sajátos mitológiája és transzcendens világa mellett viszont komoly természettudományos látásmóddal is szemlélődött. Erre a szemléletmódra a leginkább Kaszás Gábor művészettörténész tanulmánya hívta fel a figyelmem, valamint arra, hogy Csontváry festészeti gondolkodásmódjában is már markánsan helyt kapott a perspektívák és azok kiterjesztésének, vagyis egyfajta kiterjesztett térnek a tudatos használata. Emiatt éreztem fontosnak, hogy már az elején kérjek szakmai konzultációt, melyet Rieder Gábor művészettörténész elvállalt, valamint Can Togay művészeti konzulenssel - aki az egész projekt alapító koncepcióját is adta - már a legelejétől közös diskurzusokat folytattunk. Később az egész HEXAGON immerzív térre írt forgatókönyvet Zádor Tamással, a projekt másik művészeti vezetőjével gondoltuk át, és véglegesítettük. A folyosón látható életrajz bevezetés koncepcióját és az írásokat Rieder Gábor készítette, valamint ‘A fotonok nyelvén’ címet is ő adta, miután sokat beszélgettünk arról az ellentmondásról, hogy a festmények anyag alapú nyelvezetét hogyan lehet a fény útján megjeleníteni.”
Ez az ellentmondás adta a kulcsot a koncepcióhoz is: „A fény nyelvével tudtam kapcsolódni gondolati síkon, hiszen az immerzív térben a fény segítségével alakítjuk a teret” – mondja.

Öt fejezet Csontváry életéből
De hogyan lehet mindezt átültetni térélménnyé? Hiszen – ahogy Andrea megjegyzi – Csontváry festményei pont a furcsa perspektívák miatt nagyon nehezen ültethetők át térbeli dimenziókba. Válaszként öt főfejezetre tagolták az élményt, mindegyik egy-egy fontos Csontváry-műből kiindulva rekonstruálja annak sajátos világát, valamint az életútját időben is bemutatja.
- Selmecbánya – „Ez a gyermekkor. Itt egyfajta szürrealistább elrendezésbe, tehát nem valós háromdimenzióba tettük bele Selmecbánya terét, hanem egy gyermeki, többrétegű látásmód alapján komponáltuk.”
- Castellammare di Stabia – „A nápolyi öblöt építettük fel Csontváry festményei alapján, és így bekerülünk Csontváry festményeinek terébe; a nápolyi öböl sétányán tudunk sétálgatni a térben.”
- Nagy-Tarpatak völgye – „Itt a Kárpátokba utazunk. Háromdimenzióban rekonstruáltuk, visszaillesztettük a Kárpátok topográfiai térképére Csontváry festményét.”
- Baalbek – Bacchus templom – „A naptemplom együttesből a Bacchus templomot rekonstruálták három dimenzióban, így a festményen keresztül beléphetünk a templomtérbe.”
Magányos cédrus– „Ismét csak egy rétegezett, nem valós térbe érkezünk, a két cédrus tükörterébe, és ezzel zárul az utazásunk.”
Narrációval átszőtt utazás Csontváry világába
„A narrációval és a dramaturgiával gyerekkorától haláláig végigkövetjük Csontváry gondolatait. Például a Castellammare a vulkán, a természet ereje, a víz zubogása, a szegedi vízkatasztrófára visszemlékezés, ami az ő életében egy markáns, dramatikus életfordulópont volt. Kiemelném Álmos Gergely zeneszerzőt, aki a forgatókönyv és koncepció alapján a gyermekkortól az időskorig az öt fejezetre öt zeneművet komponált, melyek által zenei környezetbe is ültettük Csontváry festészetét.”
A Csontváry – A fotonok nyelvén tehát egy gondosan szerkesztett, rétegzett, sokdimenziós élmény, amely Csontváryt, ahogy Andrea mondja: „nemcsak láttatja, hanem átélhetővé teszi mindenki számára”.