A CODE hangtechnikája – Interjú Poul Hollemannal

Mi teszi különlegessé a CODE hangrendszerét? Hogyan működik párhuzamosan a hang és a kép a vetítés során? Erről kérdeztük Poul Hollemant, a 4DSOUND vezetőjét.

Mit tudhatunk a CODE hangrendszeréről? Miért különleges?

A CODE 4DSOUND rendszere úgy van megtervezve, hogy a vizuál és a hang tökéletes összhangjával transzformálja az immerzív élményt. A rendszer szinte láthatatlan: körülbelül huszonöt stratégiailag elhelyezett hangszóró van a mennyezeten, amelyek hangja betölti az egész teret, miközben a technológia diszkrét, észrevétlen marad. Ez a konfiguráció mély, szinte fizikai jelenlétet biztosít a hangnak, lehetővé téve, hogy szinte "mozogjon" és meglepje a látogatókat, vagy épp szívélyesen üdvözölje őket. Ami a 4DSOUND-ot egyedivé teszi, az az a képesség, hogy nemcsak kiegészíti, hanem el is mélyíti a vizuális élményt, a realitástól a szürreálisig tolja és gazdagítja a narratívát mind a látvány, mind a hang vonatkozásában. A rendszert kifejezetten ehhez az akusztikai kihívásokkal teli térhez terveztük, biztosítva, hogy a hangminőség nemcsak technológiai csúcsteljesítmény legyen, hanem harmonizáljon a környezettel ahelyett, hogy versenyezne vele a figyelemért.

Hogyan támogathatja a hangtechnika egy olyan digitális élményközpont, mint a CODE különböző működési területeit?

Számomra a hang alapvető a digitális élmény fokozásához, különösen olyan típusú helyszíneken, mint a CODE. A művészet alapvetően az alkotó és a közönség közötti kommunikáció, a térbeli hang pedig olyan dinamikus médium, amely túlmutat a hagyományos hangvisszaadásnál: igazából közelít ahhoz, ahogyan mindennapi életünkben megéljük a hangot. A 4DSOUND határtalan lehetőségeket nyújt érzelmek, történetek, egy kompozíció bonyolult rétegeinek közvetítésére. Immerzív minőségének köszönhetően a térbeli hang képes átalakítani a környezeteket és hangulatokat, mély hatással van a közönség érzelmi és intellektuális reakcióira. A CODE-ban a hangot már a kezdetektől gondosan integrálják a kiállításokba és élményekbe, biztosítva, hogy ne utólagos gondolatként jelenjen meg, hanem az élmény szerves részévé váljon. Bár gyakran vizuális lénynek tartjuk magunkat, a hang rendkívül erőteljes érzelmi hatással bír. A hang minden irányba terjed, és azonnali reakciókat vált ki, mint például félelem, meglepetés vagy csodálat - olyan érzelmeket, amelyek alakítják azt, ahogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot.

Hogyan egészíti ki egymást a hang és a kép?

A hang és a kép nemcsak kiegészítik egymást, hanem meghatározó erejűek egy élmény hangulatának és kontextusának tekintetében. A hang az érzelmeket olyan módokon erősíti fel, amelyekre a vizuális elemek önállóan nem képesek, akár nyugalmat, feszültséget vagy kényelmetlenség érzését keltik. Egy olyan kiállításon, mint ami a CODE-ban megtapasztalható, az alkotók szabadon mozoghatnak az elképesztő lehetőségek tárházában, ahol a hang és a kép összhangba kerül, hogy átfogó, immerzív élményt hozzon létre. A kettő közötti egyensúly kulcsfontosságú egy koherens narratíva megformálásában, ahol minden elem segíti és erősíti a másikat. Ezen kívül, mivel saját médiumom elkötelezett híve vagyok, úgy tapasztaltam, hogy a hang teljes sötétségben való megtapasztalása képes majdnem olyan vizuális élményt nyújtani, mint maga a látás. Lendületet ad a képzeletnek, eltüntetve a fizikai teret, és lehetővé téve, hogy a jelenet végtelen variációkban táruljon elénk. A sötétség hanggal párosítva olyan élményt nyújt, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok – mivel felszabadítja az elmét, hogy szabadon kalandozhasson.

Volt már olyan, hogy valami furcsát vagy váratlant kellett létrehoznod a munkádban, amiről sosem gondoltad volna, hogy működni fog? Mi volt az?

A 4DSOUND-technológia tervezésének korai szakaszában arra törekedtünk, hogy feltárjuk az összes technikai lehetőséget: az volt a cél, hogy komplex, sűrű hangképeket hozzunk létre, amelyek képesek megmutatni a rendszer teljes potenciálját. Ám gyorsan rájöttünk, hogy az egyszerűség hatása gyakran sokkal nagyobb. Az effektek tompításával, a specifikus hangelemekre koncentrálva azt tapasztaltam, hogy a térbeli hatás mélyebbé és magával ragadóbbá vált. Ez a minimalizmus lehetővé tette a hallgatók számára, hogy mélyebben kapcsolódjanak a hanghoz, gazdagabb, árnyaltabb élményt nyújtott. Az egyik korai prototípus olyan egyszerű dolgot tartalmazott, mint a rózsaszín zaj mozgatása a térben. Ez egy alapvető, szinte véletlenszerű hangmintázat volt, de olyan vonzó és immerzív lett, hogy meglepett, mennyi lehetőség rejlik abban, hogy egy ilyen fajta egyszerűség tartós és lebilincselő élményt tud teremteni.

Ha már a hangokról van szó: vannak-e olyan hangok vagy zajok (akár a mindennapi életből), amiket különösen szeretsz?

Vonzódom a környezet hangjaihoz, amelyek drónhangokká transzmutálódnak. Élvezem a levelek között áramló levegő lágy sustorgását kinn a természetben, vagy a szél fütyülését, ahogy a városi tárgyak között fúj: ezek a hangok különleges tér- és mozgásérzetet keltenek. Az esetlegesség, párosulva a szél folyamatos erejével dinamikus, szinte meditatív élményt ad. Ezek a hangok elsőre hétköznapinak tűnhetnek, de különleges tulajdonságuk, hogy egy bizonyos hely érzését keltsék, mind tonális, mind atonális minőségeikkel elmélyítve annak összetettségét, és vonzóvá tegyék. Ezek olyan példák, amelyeket gondosan mérlegelünk, amikor a térbeli hangszintézisről gondolkodunk a szoftvertervezés során – hogyan válhatnak a látszólag egyszerű hangok mélyebb jelentéssel bíró, kifejező erejű művészeti eszközzé.